Hali! Ma egy jó időre (egészen pontosan két hétre) elköszönök a blogtól és tőletek, mert nyaralni megyünk a párommal, és oda nem szeretném vinni a gépet, mert nem gépezni megyek oda, plusz utaztatni sem akarom sokat, mert nincs kedvem mindig azon parázni, hogy vajon lesz-e vmi baja. Deee majd lehet, hogy megpróbálok telóról pötyögni, vagy ha a párom kölcsönadja a tabiját, akkor majd arról írok néhány sort. Viszont amíg nem leszek itt, elkezdem használni a twitter-fiókom (amit am csak a kedvenceim követése miatt csináltam XD), hogy akit érdekel, hogy mi van velem, képben legyen. Meg ugye addig ezzel helyettesítem a blogot...ó, édes technika :D Puszi mindenkinek! <3

TWITTER

Ma megbizonyosodtam arról, hogy a macskám retardált... Sőt, több macska is retardált... Bár lehet, hogy az ő szemükben mi vagyunk azok... Na de a lényeg, hogy szerintem az én imádott kicsi cicámnak nincs ki a négy kereke.  Éjszaka arra leszek általában figyelmes, hogy a macs fogja magát, és addig ugrál az ajtóm kilincsére, amíg be nem jut a szobába, amivel alapjáraton nem lenne gond, tök jó, hogy lyen önálló macskám van, de komolyan úgy huppan le a padlóra, mintha legalább egy bowling-golyót b*sznának földhöz... Ennyit a macskák kecsességéről... Ha sikerül bejutni (mindig sikerül, mert vagy beront, vagy nekiáll nyávogni és hisztizni), akkor elkezdi kaparni a szekrények ajtaját (annak rohadtul szoktam örülni), vagy bemászik mellém szundizni. Ha szundi van, akkor előbb-utóbb belerúg a vesémbe, vagy fejbenyom a mancsával...vagy szimplán lelök az ágyról... a saját ágyamról... Igen, ez az én macskám...

De ma még rosszabb volt, mint eddig... Rájött az ötperc, és kitalálta, hogy neki játszani kell, persze nem egyedül, szóval addig nyúzott, míg belementem egy kis fogócskába...Persze szokásához híven lefejelte az ajtót, utána harcolt a kezemmel, végül elterült, mert 5 perc futás után ő halálosan elfáradt, mint mindig...  Ja meg ráugrott apum fejére, de ezt már megszoktuk...

A legjobb, hogy a szomzéd macskái pont ugyanilyenek, és átjárnak hozzánk, szóval van 3 retardált macskám... De azért szeretem őket...

Ja, amúgy a héten fürcsi lesz... Már előre félek tőle... XD

Na igen, kezdek kicsit bekattanni. Basszus már vagy két hete nem láttam Őt, és lehet, hogy még LEGALÁBB két hétig nem találkozunk... Ez igazságtalanság. A nyárnak nem arról kellene szólnia, hogy együtt vagyunk és szórakozunk??? Mi a jó büdös k*rva értelme van a nyárnak, ha nem lehetsz együtt azzal, akit szeretsz? Ennyi erővel poshadhatnék a suliban is... Kb. ugyanaz a helyzet...sorbanállás lóf*szért. Pedig annyi tervünk volt, erre meg nem lesz belőlük semmi... Komolyan sírhatnékom van ettől a helyzettől. Ilyen ótvar, okádék, undorítóan unalmas nyaram még nem volt. És ennél csak rosszabb lesz... Az egyetlen alkalom, maikor láthatom, kb. úgy fog kinézni, hogy nagyjából 70 vadidegen ember fog körbevenni...  Mintha a fogamat húznák, komolyan... Bár akkor legalább kap az ember érzéstelenítőt...  Majd max feltankolok egy kis pálinkával, aztán megvan az érzéstlenítés XD  Baromira hiányzik... Tiszta sz*r, hogy nem csókolhatom és ölelehetem akkor, amikor akarom. Oké, megértem, hogy otthon is kell lennie, meg nekem is, mert látom a szüleimen, hogy örülnek, hogy látnak, de basszus, nyár van... Nagyon utálom ezt a helyzetet...

Egy régebbi bejegyzésben azt igértem, hogy leírom, miért kapcsolódik ez a dal az én kis életemhez, szóval most itt vagyok, és elmesélem, mert sün. 

Szóval az úgy volt, hogy sok-sok éven keresztül teljes mélydepresszióban voltam, mert totál úgy éreztem, hogy nekem sosem lesz senkim, egyedül fogok kipurcanni egy kis lyukban a macskáim között... Aztán megismerkedtem valakivel, akivel volt egy párkapcsolatom is...Azóta sem tudom, hogy mit ihattam/szívhattam/ehettem vagy mit adagolhattam magamnak intravénásan, ugyanis egy olyan ember mellett sikerült kikötnöm, aki megalázott, hülyének nézett, lelki zsarolást alkalmazott, agresszív volt és még sorolhatnám. Gondolom, mondanom sem kell, hogy a mély depiből sikerült még lejjebb csúsznom, egészen a pokol bugyraiba, ahol szépen, békésen eltöltöttem egy kis időt.

Aztán jött valaki, aki úgy döntött, hogy én kellek neki, még akkor is, ha az üstben megfőzött lábaimról már leomlott a hús, szóval elkezdett nekem udvaroni. Én meg hamarosan beleszerettem, és minden percemet vele akartam tölteni. Így esett meg, hogy egy szép nyári napon édes kettesben megnéztük a Twilight filmeket, és meghallottam benne ezt a dalt. Tudom, baromi nyálas meg elcsépelt, de a szövege totál olyan volt, hogy kb. én is írhattam volna. Persze mint minden érzékeny lány, aki zokogva nézte végig a filmet, miközben a zsepiket tépkedte izgalmában, én is elsírtam magam, csak én a dal miatt...  Nagyon megfogott, de nem csak engem, hanem a páromat is, akinek az anyukája néhány nappal előtte elküldte nekünk ezt a dalt, mert úgy érezte, hogy nagyon illik hozzánk, csak akkor én még nem figyeltem fel erre. De azon a napon, sok-sok év után először örömömben sírtam, mert végre volt miért...vagyis kért. Azóta is sokszor meghallgatjuk közösen, sőt az évfordulónkon is fontos szerepe volt, szóval ja, szeretjük :)

Most nem hoztam normális bejegyzést,inkább kitöltöttem egy kérdéssort, amit ITT megnézhettek. Jó olvasást! Bejegyzéssel nem tudom, mikor jövök, de már van témám... nem is egy. XD