Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi, három fős család. Egy városka közepén éltek békességben, egy kedves, otthonos kis kuckóban.  Egyszer egy véletlennek köszönhetően új taggal bővült a család. Egy aprócska lány, egy igazi hajas-baba került a kicsi family kellős közepébe. Nagyon szerették az új jövevényt, csak voltak vele aprócska gondok. A napközben édes, kedves csöppség, éjszaka igazi rémálommá vált. Nem hagyta aludni a szüleit és a nővérét, és mindezt szemtelenül jókedvűen, széles mosollyal az arcán tette. Persze nem haragudtak rá, az akkor még kék szemecskéknek nem igazán tudtak ellenállni.

Az idő gyorsan telt, és a kislány nőtt, mint a gomba. A haja megnőtt, a kék szemek zöldek lettek és a kicsi elméje is elkezdett kinyílni. Nagy álmokkal és vágyakkal vágott neki a végtelennek abban reménykedve, hogy majd valóra válthatja azokat. Egyik legelső vágya az volt, hogy a dinoszauruszok után kutasson, és mindent meg is tett azért, hogy ez sikerüljön. Felismerte a fajtákat, tudta a legfontosabb paramétereket. Rendes kislány lévén mindezt a tudást meg is osztotta a családjával, ha akarták, ha nem. Később elkezdett a csillagok után vágyakozni. Mindennél jobban szerette volna hogy a gyönyörű égbolt az ő lakhelyévé váljon, és megérinthesse a fénylő csillagokat. Ezután kezdte el érdekelni egy kicsit veszélyesebb dolog. Szerette nézni a nagy nyári viharokat, órákat töltött a villámok bámulásával, és teljesen elbűvölte a természet nyers ereje. Ekkor eldöntötte, hogy viharvadász lesz.

A lány lassan felnőtt, és elfelejtette a régi álmait. Szívéből az álmokat kitúrta a harag és a szomorúság. Sokat bántották, sokan megalázták és kihasználták. Igyekezett talpon maradni, és úgy döntött, hogy ő más akar lenni, mint a többség. Arra szerette volna feltenni az életét, hogy másoknak segítsen. Egy csoport gonosz boszorkánynak köszönhetően azonban ezt nem tudta elérni.

Az útja során sok jó, és gonosz emberrel is találkozott. A jókat mindig értékelte, mindig megbecsülte, mert jó emberekből bizony kevés van a világon. Sajnos a gonosz egyéneket nem tudta elkerülni, bármennyire szerette volna, ezért hát megpróbálta felvenni ellenük a harcot, és ezt azóta sem adta fel. Szerencsére mindig akadnak szövetségesei, akikkel sok móka és kacagás kíséretében működik együtt, és a tűzbe tenné értük a kezét.

Mint minden valamire való mesehős, ő is megcsókolta a varangyot, remélve, hogy egy magas, jóképű, szőke herceg lesz belőle. Ám a varangyból csak egy pióca lett, így a lány kénytelen volt továbblépni, miután a vére nagy részét kiszívta az a bestia.

Egy szép napon, amikor már nem is reménykedett abban, hogy ő is találhat magának egy társat, belépett az életébe a magas, jóképű lovag. A fiú fekete haja, és mélybarna szeme megbabonázta a fiatal lányt. Egyértelművé vált számára, hogy az igazit találta meg a fiú személyében. Ő lett a legfőbb szövetségese, a támasza, a mindene. És bár mindig nem találta meg a helyét a világban, a Szerelme mosolya mindig elfeledteti vele mindazt a szenvedést, amit átélt. Ők ketten együtt keresik a helyes utat, és leküzdik az akadályokat.

A lány nem adta fel a reményt, továbbra is keresi a hivatását és az életéből hiányzó darabokat, és csak arra vár, hogy minden apró részlet a helyére kerüljön, és a mesét a következő gondolattal zárhassa: "...és boldogan éltek, amíg meg nem haltak..."

kitöltős tesz one | kitöltős teszt two