11. bejegyzés macskám
Ma megbizonyosodtam arról, hogy a macskám retardált... Sőt, több macska is retardált... Bár lehet, hogy az ő szemükben mi vagyunk azok... Na de a lényeg, hogy szerintem az én imádott kicsi cicámnak nincs ki a négy kereke. Éjszaka arra leszek általában figyelmes, hogy a macs fogja magát, és addig ugrál az ajtóm kilincsére, amíg be nem jut a szobába, amivel alapjáraton nem lenne gond, tök jó, hogy lyen önálló macskám van, de komolyan úgy huppan le a padlóra, mintha legalább egy bowling-golyót b*sznának földhöz... Ennyit a macskák kecsességéről... Ha sikerül bejutni (mindig sikerül, mert vagy beront, vagy nekiáll nyávogni és hisztizni), akkor elkezdi kaparni a szekrények ajtaját (annak rohadtul szoktam örülni), vagy bemászik mellém szundizni. Ha szundi van, akkor előbb-utóbb belerúg a vesémbe, vagy fejbenyom a mancsával...vagy szimplán lelök az ágyról... a saját ágyamról... Igen, ez az én macskám...
De ma még rosszabb volt, mint eddig... Rájött az ötperc, és kitalálta, hogy neki játszani kell, persze nem egyedül, szóval addig nyúzott, míg belementem egy kis fogócskába...Persze szokásához híven lefejelte az ajtót, utána harcolt a kezemmel, végül elterült, mert 5 perc futás után ő halálosan elfáradt, mint mindig... Ja meg ráugrott apum fejére, de ezt már megszoktuk...
A legjobb, hogy a szomzéd macskái pont ugyanilyenek, és átjárnak hozzánk, szóval van 3 retardált macskám... De azért szeretem őket...
Ja, amúgy a héten fürcsi lesz... Már előre félek tőle... XD
|