Egy régebbi bejegyzésben azt igértem, hogy leírom, miért kapcsolódik ez a dal az én kis életemhez, szóval most itt vagyok, és elmesélem, mert sün. 

Szóval az úgy volt, hogy sok-sok éven keresztül teljes mélydepresszióban voltam, mert totál úgy éreztem, hogy nekem sosem lesz senkim, egyedül fogok kipurcanni egy kis lyukban a macskáim között... Aztán megismerkedtem valakivel, akivel volt egy párkapcsolatom is...Azóta sem tudom, hogy mit ihattam/szívhattam/ehettem vagy mit adagolhattam magamnak intravénásan, ugyanis egy olyan ember mellett sikerült kikötnöm, aki megalázott, hülyének nézett, lelki zsarolást alkalmazott, agresszív volt és még sorolhatnám. Gondolom, mondanom sem kell, hogy a mély depiből sikerült még lejjebb csúsznom, egészen a pokol bugyraiba, ahol szépen, békésen eltöltöttem egy kis időt.

Aztán jött valaki, aki úgy döntött, hogy én kellek neki, még akkor is, ha az üstben megfőzött lábaimról már leomlott a hús, szóval elkezdett nekem udvaroni. Én meg hamarosan beleszerettem, és minden percemet vele akartam tölteni. Így esett meg, hogy egy szép nyári napon édes kettesben megnéztük a Twilight filmeket, és meghallottam benne ezt a dalt. Tudom, baromi nyálas meg elcsépelt, de a szövege totál olyan volt, hogy kb. én is írhattam volna. Persze mint minden érzékeny lány, aki zokogva nézte végig a filmet, miközben a zsepiket tépkedte izgalmában, én is elsírtam magam, csak én a dal miatt...  Nagyon megfogott, de nem csak engem, hanem a páromat is, akinek az anyukája néhány nappal előtte elküldte nekünk ezt a dalt, mert úgy érezte, hogy nagyon illik hozzánk, csak akkor én még nem figyeltem fel erre. De azon a napon, sok-sok év után először örömömben sírtam, mert végre volt miért...vagyis kért. Azóta is sokszor meghallgatjuk közösen, sőt az évfordulónkon is fontos szerepe volt, szóval ja, szeretjük :)