Ma egy hosszabb bejegyzéssel akartam jönni, de elfelejtettem, hogy miről akartam írni *yaaaaay, i'm a fucking genius*. Kicsit nyom a fejem, tompa vagyok, vszeg ennek a csodálatos időjárásnak köszönhető. Ja amúúúgy az jutott eszembe, hogy én is elkezdem ezt a 100 napos boldogságos izé kihívást, mert miért ne. Nem ez lesz a blog lényege, csak a bejegyzések végén (vagy néha azok helyett, ha éppen nincs időm/energiám/agyam írni valami normális bejegyzést) lesz majd megtalálható néhány sor az anapi örömadagomról. Éééés ha már ilyen rohadt tompa vagyok ma, akkor el is kezdeném... Bár kicsit nehéz, mert csalódott vagyok egy pindurit, és na... Naaaaa! De azért megpróbálom...

Szóval kihívás 1. nap:

Ma végre sikerült megerőszakolnom a gépet, és felpakoltam rá a skype nevű borzalmat (mert jobbat nem ismerek). És ami mégjobb, az az, hogy még működik is! Másik jó dolog, hogy ma is van Hawaii-Five-O jááááááááááááááááj :D Imádom! <3 

Egyelőre ennyi...asszem...

Imádom! Szeretem! Hiányzik! Két hétig nem látom... Nem tudom, miért is írok ide. Talán így könnyebb elviselni? Nem, nem könnyebb...csak így legalább segít cipelni a magány terhét a blog. Na jó, itt van a családom, akik szeretnek, és nagy örömmel fogadtak ma, amikor hazaértem, nagyon cukker volt mindenki. És ez nagyon jó érzés. De Ő nincs itt, és hiányzik. Nagyon. Tiszta szívemből szeretem Őt, csakis Őt! A szívem érte dobog, Ő a mindenem. imádom a mosolyát, a barna szemeit, a dús fekete haját, a férfias körszakállát, a karjait....Mindent imádok rajta és benne. Nem éreztem még ilyet senki iránt sem, Ő az első férfi (na meg apu ugye XD), akiért képes lennék meghalni, ha kellene. És olyan rossz, amikor nincs mellettem. Vele minden eltöltött perc egy szép álom, de ha egyedül maradok, elöntenek a rossz érzések, ellepnek az összetört életem romjai, amiből egyébként is csak Ő magaslik ki. Nem tudok aludni, nem esik olyan jól a kaja (pedig a sonka meg a sajt nálam befutó páros), és szomorú vagyok. Pedig visszajön hozzám, kapok még tőle sok-sok csókot, de akkor is nehéz. Ma, amikor elbúcsúztam tőle, és elindultam tesómhoz, az úton végig a könnyeimmel küszködtem. Fájt, hogy ott kellett hagynom, és az még rosszabb, hogy ő is hazament, és így nagyon távol van tőlem. Bocs, ez ilyen izé bejegyzés lett, lehet, h majd törlöm vagy kiegészítem..nem tudom...

Sziasztok! Nem vagyok túl jó az ilyen nyitó-szövegekben, szóval nem is rizsáznék túl sokat, csak annyit mondanék el, hogy saaajnos a régi blogon nem maradhattam bizonyos okok miatt, így kénytelen voltam átköltözni ide, ami egy kicsit melós volt, mert akadtak gondjaim a dizivel, de hát na...végül sikerült összehozni.  De mint mindig, most is agyalok már az új kinézeten, nagyjából fejben már meg is van, majd valamikor (talán most?) el is kezdem, aztán majd 1-2 hét múlva felteszem.

Újdonság, hogy regisztráltam deviantart-ra, aminek a linkjét a menüben meg is találjátok. Ja, egyébként senkit se tévesszen meg a bejegyzés képecskéje... Nekem még nincs nyár, mert még van egy vizsgám (f*sok is tőle rendesen), de jövőhéten végzek a vizsgaidőszakkal akkor is, ha beledöglöm X'D. De lélekben már fincsi koktélokat iszogatom a Balaton partján *.* Koktélt akarooooooooooook! Most! Azonnal!

Amúgy minden OK. Kicsit nyűgöske vagyok, és nincs az a hűdejó kedvem, de majd lesz jobb... Remélem... Sok a tennivaló, kevés az idő, és az én energiám is fogy, de ad egy kis lendületet a tudat, hogy nemsokára mehetek pihenni. Plusz van egy-két tervem a nyárra... Jó lenne angolul tanulni, vagyis továbbfejleszteni a tudásomat...mondjuk egy felsőfokú nyelvvizsga szintjére, meg a szobámmal is kezdeni kellene valamit, mert gáááz. És mostanában elkezdtem rajzolgatni, amit folytatni is szeretnék, van is egy félbehagyott rajzom...majd megcsinálom egyszer.